(vissza a főoldalra) - Gyermekmédia
pet sound

Novemeberi Gyermekmédia Szalon

2010. november 16-án, kora este megpendültek a gitárhúrok. Felcsendült a Hangfoglaló hétfő különdíjas zenekara, a The Black Hole előadásában, a „Neked írom a dalt...” Tanulásban akadályozott fiatalok játszották, akik a zenélésben találtak magukra tanáruk segítségével. A legtöbb tini azonban másban éli ki magát. Sok gyerek a tévé előtt nő fel, a sok szűrés nélküli információ pedig nagy keveredést okoz a fejekben. Az iskolákban mindennaposak az agresszív megnyilvánulások szóban és tettben, az igénytelen beszéd és viselkedés. A tiszteletlenség nap, mint nap előfordul és, ami még nagyobb baj, otthon sincs az esetek nagy részében kontroll.

A Gyermekmédia Szalonban meghívott vendégeinkkel, Dibusz Évával, a TV2 beszédtanárával és Janicsák Istvánnal, arra a felvetésre próbáltunk választ keresni, hogy vajon a média mennyire befolyásolja a gyerekek nyelvi-és lelki fejlődését. Azok, akik megjelennek a médiában, készítik a műsorokat, a háttérben dolgoznak tehetnek-e egyáltalán valamit? A teljesség igénye nélkül, íme néhány gondolat a több, mint két órás eszmecseréből;

Dibusz Éva a Magyar Rádióban kezdte pályafutását, mint bemondó, abban az időben, amikor még mikrofonengedélyhez kötötték, ki szólalhat meg nyilvánosság előtt. Manapság a celeb-gyárban készít fel rövidebb-hosszabb időre fiatal képernyősöket. Éva elmondta, hogy nagyon nehéz dolog napjainkban az igényes magyar nyelvet számon kérni, mert a kereskedelmi televíziókban nem kifejezetten a grammatika és a fonetika szabályai az irányadók, sokkal inkább a nézettségi mutatók. Sok esetben a műveltség is hiányzik a sikerhez. A beszédtanár annyit tehet, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt próbálja csiszolni a csiszolatlanokat. Sokszor csupán néhány napja van, hogy a felkészítse a képernyőst. A Pygmalion c.világhírű darab Higgins professzora is fél évre vállalta, hogy a szörnyű beszédű virágárus lányból úri kisasszonyt farag, azért a valóságban több idő kell a rosszul rögzült hibák eltűntetéséhez.

Janicsák Istvánról talán kevesen tudják, hogy a zenélésen kívül szinkronstúdiót is vezet és számos gyermekvers és gyermekelőadás szerzője. Mivel a nyelv él, állandóan alakul. Így kerültek be az elmúlt húsz év alatt olyan kifejezések a köznyelvbe, minta „shoppingolunk”, vagy a „lájkolunk”. A fiatalok mindig is szlengesebben beszélnek elődeiknél. A mostani 40-50 évesek azonban közelebb állnak a mai fiatalok megértéséhez, mint a múlt század közepén. A vészharangot mindig kongatják, de a természetes szelekció hosszútávon sok mindenre választ ad. A szinkronstúdiók kényszerhelyzetben vannak, mert minden megrendelést „tegnapra kérnek” és minden költséget a minimálisra próbálnak
faragni. Ilyen tempó mellett nagyon nehéz tartani a színvonalat. 25-30 évvel ezelőtt egy idegen nyelvű filmet külön fordítottak, dramatizáltak. Manapság a dramaturg megnevezés már mást takar, mint hajdanán. Aki benne ül ebben a körhintában annyit tehet, hogy megpróbál szelektálni és az ismertségét arra használni, hogy az értékeket is bemutathassa.

A hosszúra nyúlt beszélgetésben a sok ötlet hangzott el arra vonatkozóan, hogyan lehetne segíteni például az oktatásban részt vevőknek az információk szűrésében és értelmezésében. Mindenesetre abban mindenki egyetértett, hogy az oktatásban és a képzésben kellene kezdeni elsőként az igényes és helyes beszédet, mint értéket képviselni. Ebben a kalandban pedig a szülők és a pedagógusok együttműködése is legalább olyan fontos, mint a média készítőinek felelősségtudata.

Címkék: gyermekmédia | szalon | beszéd | november

Én is hozzászólok!

  • Biztonsági kód

Hozzászólások:

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!
Magnet Bank